1981 DeLorean DMC-12
DeLorean DMC-12
Moderátorok: TomiTomi, StangMan
Re: DeLorean DMC-12
#00502 számu DeLorean ami iker turbós
1981-et írunk és egy érdekes autó készül Írországban a #00502 szám alatt – gyári ikerturbóval. Amint lekerül a gyártósorrol, már is átszállítják John DeLorean közvetlen megrendelésére a New York állambeli Long Island-i Legend Industries-hoz. DeLorean korábban szerződést kötött a Legenddel egy Twin Turbo erőmű kifejlesztésére, amely képes a DeLoreant "versenyautó sebességgel" meghajtani. Közben megőrzi egy drága európai GT autó finom modorát, és megbízhatóan elbír az 50 000 mérfölddel a garancia ideje alatt (ez mondjuk nem valami sok, 80.000 km, de ugye 1981-et írunk amikor nem volt a turbo elterjedt a személyautókban). Lássuk, hogy zajlott a folyamat:
Magát az ikerturbós hajtást, amely a teljes mérnöki rendszer megközelítését és több millió dolláros fejlesztési költséget képviselt, a Los Angeles-i NADA kiállításon mutatták be 1981 februárjában. John DeLoreant annyira lenyűgözte, hogy megrendelte 5000 hajtómű megépítését. A motor mint lehetőség 7500 dolláros (!!!) opcióként jelentkezett volna a vásárlóknál. A bemutató előtt az új Twin Turbo motort kiterjedt laboratóriumi dinamós tesztelésnek vetették alá, sőt közúti tesztelés céljából beszerelték egy Renault Alpinesbe.
1981 májusában a "Twin Turbo Power Plant-ot" beszerelták a DeLorean #00502-be. Megkezdődött a prototípus közúti tesztelése. Az autót hamarosan átadták John DeLoreannek, aki azt mondta: „Az autó teljesítménye és modora végre megfelel a jó megjelenésének”. A #00502 számú gépet visszaküldték a Legendnek a gyártás előtti utolsó tesztelésre a Twin Turbo motor várható 1982-es bevezetése előtt.
A Renault V6-os motorjának gyakorlatilag minden darabját újra kellett tervezni. Az iker turbók és hűtők felszerelése a hozzájuk tartozó elektromos berendezésekkel és vízvezetékekkel a DeLorean motortérbe csodálatra méltó mérnöki teljesítmény volt akkoriban.
Az eredmény egy sima, megbízható motor, nagy rugalmassággal és teherbírással. Ez a motor simán húz az ötödik sebességfokozatban 1500 ford./perctől. 2500 ford./percnél már megy a turbo teljes terhelésen egészen 6500 ford./percig, 150 MPH-n (240 km/h). Az IHI Twin Turbók annyira tökéletesen illeszkednek ehhez a motorhoz, hogy soha nem veszít az erőből, még akkor sem, ha lusta vagy váltogatni. A prototípus gyorsulását az akkoriban hihetetlen 0-60-ra 5,8 másodperc alatt (ez mondjuk nem tudom mitől hihettlen, mert a 60-as években ennél jobban metek a szívó v8-ak, igaz közben volt egy olajválság), a negyed mérföldet pedig 14,7 másodperc alatt érte el.
Sajnos mielőtt az 5000 db Twin Turbo DeLorean közül bármelyik gyártása megkezdődött volna, bekövetkezett a DeLorean összeomlása. A DeLorean Motor Company megszűnt. A Legend Industries, valamint sok más beszállító csődbe jutott az események hirtelen fordulata miatt. A #00502 számú prototípust a Legend Industries csődeljárása során adták el 1983-ban a Legend Turbo, Inc.-nek. Egy olyan cégnek, amely abban a reményben alakult, hogy a DeLorean gyártása újraindul. Nem kellett volna ebben reménykedni... A jelenlegi tulajdonos 1984-ben megvásárolta a #00502-est.
A Road and Track Magazine 1984. decemberi számában John Dinkel, a szerkesztő emléket állított John DeLoreannek, a Legend Industriesnek és a #00502-nek. Így John Dinkel lett az egyetlen újságíró, aki a valaha gyártott egyetlen gyári Twin Turbo DeLoreant vezette...
Talán egy kicsit árnyalhatja a képet, hogy az autó ára 25e dodo volt. Tehát erre jött volna rá még 7,5e .
Tehát lazán 33e lett volna.
1981-ben a Poreche 928 S 4,7L V8-al S, 5 sebességes kézivel 5,8 0-100-al felszereltségtől függően 9,680-13,310 dodo között volt. Tehát szegény DeLoren, már alap kivitelben is túl árazott volt és a turboval ez még csak nőtt volna. Ráadásul egy kényelmes nagy autó volt...
Egy 1980-as Porsche 911 SC-hez (akkoriban az USA piacon a leggyengébb Porsche 911) képest persze olcsó lett volna. Igaz ez ugye nem GT autó, hanem kifejezetten sport autó (35.420 dodotól indult az ára, a szívó sor6-al is tudott 5-9-6,1-et 0-100-nál (mindenhol mást írnak), tehát kb. azonos tudás volt, hisz a másik 0-60-ban volt megadva).
1981-et írunk és egy érdekes autó készül Írországban a #00502 szám alatt – gyári ikerturbóval. Amint lekerül a gyártósorrol, már is átszállítják John DeLorean közvetlen megrendelésére a New York állambeli Long Island-i Legend Industries-hoz. DeLorean korábban szerződést kötött a Legenddel egy Twin Turbo erőmű kifejlesztésére, amely képes a DeLoreant "versenyautó sebességgel" meghajtani. Közben megőrzi egy drága európai GT autó finom modorát, és megbízhatóan elbír az 50 000 mérfölddel a garancia ideje alatt (ez mondjuk nem valami sok, 80.000 km, de ugye 1981-et írunk amikor nem volt a turbo elterjedt a személyautókban). Lássuk, hogy zajlott a folyamat:
Magát az ikerturbós hajtást, amely a teljes mérnöki rendszer megközelítését és több millió dolláros fejlesztési költséget képviselt, a Los Angeles-i NADA kiállításon mutatták be 1981 februárjában. John DeLoreant annyira lenyűgözte, hogy megrendelte 5000 hajtómű megépítését. A motor mint lehetőség 7500 dolláros (!!!) opcióként jelentkezett volna a vásárlóknál. A bemutató előtt az új Twin Turbo motort kiterjedt laboratóriumi dinamós tesztelésnek vetették alá, sőt közúti tesztelés céljából beszerelték egy Renault Alpinesbe.
1981 májusában a "Twin Turbo Power Plant-ot" beszerelták a DeLorean #00502-be. Megkezdődött a prototípus közúti tesztelése. Az autót hamarosan átadták John DeLoreannek, aki azt mondta: „Az autó teljesítménye és modora végre megfelel a jó megjelenésének”. A #00502 számú gépet visszaküldték a Legendnek a gyártás előtti utolsó tesztelésre a Twin Turbo motor várható 1982-es bevezetése előtt.
A Renault V6-os motorjának gyakorlatilag minden darabját újra kellett tervezni. Az iker turbók és hűtők felszerelése a hozzájuk tartozó elektromos berendezésekkel és vízvezetékekkel a DeLorean motortérbe csodálatra méltó mérnöki teljesítmény volt akkoriban.
Az eredmény egy sima, megbízható motor, nagy rugalmassággal és teherbírással. Ez a motor simán húz az ötödik sebességfokozatban 1500 ford./perctől. 2500 ford./percnél már megy a turbo teljes terhelésen egészen 6500 ford./percig, 150 MPH-n (240 km/h). Az IHI Twin Turbók annyira tökéletesen illeszkednek ehhez a motorhoz, hogy soha nem veszít az erőből, még akkor sem, ha lusta vagy váltogatni. A prototípus gyorsulását az akkoriban hihetetlen 0-60-ra 5,8 másodperc alatt (ez mondjuk nem tudom mitől hihettlen, mert a 60-as években ennél jobban metek a szívó v8-ak, igaz közben volt egy olajválság), a negyed mérföldet pedig 14,7 másodperc alatt érte el.
Sajnos mielőtt az 5000 db Twin Turbo DeLorean közül bármelyik gyártása megkezdődött volna, bekövetkezett a DeLorean összeomlása. A DeLorean Motor Company megszűnt. A Legend Industries, valamint sok más beszállító csődbe jutott az események hirtelen fordulata miatt. A #00502 számú prototípust a Legend Industries csődeljárása során adták el 1983-ban a Legend Turbo, Inc.-nek. Egy olyan cégnek, amely abban a reményben alakult, hogy a DeLorean gyártása újraindul. Nem kellett volna ebben reménykedni... A jelenlegi tulajdonos 1984-ben megvásárolta a #00502-est.
A Road and Track Magazine 1984. decemberi számában John Dinkel, a szerkesztő emléket állított John DeLoreannek, a Legend Industriesnek és a #00502-nek. Így John Dinkel lett az egyetlen újságíró, aki a valaha gyártott egyetlen gyári Twin Turbo DeLoreant vezette...
Talán egy kicsit árnyalhatja a képet, hogy az autó ára 25e dodo volt. Tehát erre jött volna rá még 7,5e .
Tehát lazán 33e lett volna.
1981-ben a Poreche 928 S 4,7L V8-al S, 5 sebességes kézivel 5,8 0-100-al felszereltségtől függően 9,680-13,310 dodo között volt. Tehát szegény DeLoren, már alap kivitelben is túl árazott volt és a turboval ez még csak nőtt volna. Ráadásul egy kényelmes nagy autó volt...
Egy 1980-as Porsche 911 SC-hez (akkoriban az USA piacon a leggyengébb Porsche 911) képest persze olcsó lett volna. Igaz ez ugye nem GT autó, hanem kifejezetten sport autó (35.420 dodotól indult az ára, a szívó sor6-al is tudott 5-9-6,1-et 0-100-nál (mindenhol mást írnak), tehát kb. azonos tudás volt, hisz a másik 0-60-ban volt megadva).