1957-1979 Ford Ranchero - az "elegánsabb" pick up
Elküldve: 2008.04.11 13:43
Elkészült egy cikk az az1965-ös Ranchero-ról és egyből felmerűlt a gondolta, hogy erről a típusról nem sok szó esik sehol a fórumon. Így úgy éreztem, hogy eljött az ideje a töréneti áttekintésnek. Megpróbálok pár sorban írni akkor erről az érdekes típusról és a kialakulásáról.
Ford Ranchero (1957-1979)
A cégnél adott volt a Ford Pick Up már évek óta, de az egy teherautó jellegű jármű volt. Igazi farmer kinézetű autó. Gondoltak egyet a cégnél és 1957-ben kirukkoltak valami mással. Vettek egy full-size kupét és készítettek belőle egy hátul platós autót. Az első időben igazából kétféle változat volt. A Ranchero, ami esetében nem sokat gondolkoztak vették a kétajtós Ranch kivitelt és az első ülések mögöttől levágták róla a tetőt. Ezzel előállítottak egy ágy méretű hátsó részt, ami jól felhasználható volt bármire. A másik a Courier volt, ami esetében csak kidobáltak mindent ami a hátsó ülés mögött volt. Késöbb aztán áttértek a mid-size méretre és ez maradt a meghatározó változat.
Itt most egy kis kitértőt kell tenni a kedves Ausztrál barátainkhoz. Lew Bandt ottani tervező már 1934-ben a Ford Australia színeiben elkészítette az ottani "UTE" változatát. A háború után idők után a Rancherpo lett az első az amerikai piacon, míg aztán két évvel késöbb követte a nagy konkurens a GM gyártásában készült El Camino. Térjünk rá akkor az autó történetére és kövessük végig az eseményeket.
1957-1960 - a kezdeti autó
Akkor kezdjük el a történetet ott, ahol a Ford is elkezdte 1957 decemberében. Három hónap telt el az amerikában megszokott modellév váltás időpontjától szemtembertől. Megjelent a Ranchero egy full-size méretű autó picit rövidített kerétvávú alapjaira épített autóként. A modellnek egyből sok változata kínálta magát a piacon. Adott volt a kétajtós Ranch Wagon (egy kombi gép), ennek egyszerűsített változata a Courier (ez egy ablakos szállító autó). A Courier "nyitott" változata lett a Ranchero. Minket most ez a modell érdekel, így erre fogunk koncentrálni. Teljesen egyszerű alapmodellről beszélhetünk. Igazából a kicsit igényesebb farmereket támadták meg ezzel a modellel és itt nem számítottak az extrák. Az alapmodell mellett megjelent egy Custom is és ez eltért a normál pick up-októl. Kéttonusú festést, és a korrózióálló acél díszítéseket kapta meg.
A reklám szlogen ez volt: "More Than A Car! More Than A Truck!" (tTöbb mint egy autó! Több mint egy teherautó). Jól eltalált a reklám az autó lényegét, hisz mindkét csoportból ragadott magához vevőket. Jól terhelhető volt az autó, mint egy F-Series.
A motorpaletta aránylag széles választék volt. Alap volt a sorhatos 223 cui-s (3,7 L) aztán az opcionális V8 272 cui (4,5 l) illetve a Custom-nek (4,8 L). Ezek a motorok már nem sokban maradtak el a a csúcsmotoros Thunderbirdtől, amelynek motorja a "Thunderbird Special" volt, ami egy 352 cui (5,8 L)-es V8-as 300 bhp-vel volt. Ezt a motort is megkapta a Ranchero. Váltónak lehetett a 3 vagy 4 sebességes kézi illetve automataváltót választani. Természetesen Kanadában Meteor néven futott a modell.
A következő évtől kicsit átrajzolták az autó orrkiképszését. Talán az első ami feltünik, hogy mintha egy robosztusabb autóról lenne szó. Aztán a következő, hogy az eddigi kacsintgató arc helyett már egy négylámpás komolyabb tekintet néz a szemlélődő felé. Ez az autó számomra valahogy erőtől duzzadó igazi száguldásra teremtett forma. Ebben az évben megkapja az új Ford-O-matic háromsebességes váltót is. D1 és D2 sebeséggel.
1959-től áttértek az eredeti szedán alapjaira és felhagytak az elöző években használt rövidebb keréktávolsággal. Ekkor már könnyedén elfért hátul egy nagyméretű ágy is. Természetesne ahogy amerikában szokás, ismét alakítottak az autón. Kicsit komorabb, szögletesebb lett az orr kiképzés és ettől már nem annyira monumentális a mérete első ránézésre. Teljesen új hűtőrácsot kapott csillagos díszítéssel. A régi kétsebességes váltót leegyszerüsítették és már kevesebb alkatrészből épült. A háromsebességes szinét elérhető volt. Az utas kényelméről a lágyabb rugózás gondoskodott.
1960-1966 - a második korszak
Ez a korszak egy új történet a típus életében. Egy sokkal kisebb autóról beszélhetünk, aminek alapja a kompakt méretű Falcon már. Igen ekkor jelenet meg a Falcon a palettán (riválisaival a Chevrolett Corvairrel és a Plymouth Valianttal), hogy kitöltse a mid-size autók területén belül a compact kategóriát. Európában már javában építették a Volkswagen Type 1-et és a Renault Dauphine-t, ráadásul sikeresen. Azonnal ráharapott a Ford és a Ranchero modellt áttette az új modell alapjaira. Természetesen ebben közre játszottak a körülmények is. Szükség volt egy kisebb, könnyebb, olcsóbb autókategóriára és a három nagy egyből lecsapott az új piacra. Ekkor jelent meg a hiányt potló "Falcon Ranchero". Alap motorja lett a sorhatos 144 cui (2,4 L) 90 bhp - nem nevetni
Igen gyártottak amerikában is ilyen apró motort a '60-as években is 
. Ezzel a motorral kevesebbet evett, mint egy normál pick up.
1961-től sorhatos 170 cui (2,8 L) 101 bhp, majd 1963-tól V8-as 260 cui (4,3 L)-as 164 bhp-s motor. Aranyos a padülés elötti padlóváltós megoldás is, igazi érdekesség volt ez a stílus ebben a korszakban.
1964-től elkezdték ismét növelni a méreteket, mintha nem is egy kis compact autóról lenne szó. A következő év nagy meglepetése az 1965-től megjelenő 289 cui (4,7 L) motor volt. Innentől kezdve, már ezel a motorral is lehetett rendelni.
1966-1967 - egy éves Falcon változat
Ebben az évjáratban a Falcon és Fairlane azonos alapokon nyugodott és ezt használták fel az autó létrehozásához. Ahogy a Falcon formavilága megújult, úgy a Ranchero is megkapta ezt az új külsőt. A két nagy alaptípus kombi változata egy megegyező modell volt, csak apró eltérésekkel, mint az első doblemezek és díszítések. A Ranchero esetében a Falcon orr részét, díszítését és belsejét alkalmazták. A korábbi szimpla lámpák helyett megjelent az egymás feletti 2-2 lámpa és az erős krómozású hűtőrács. Ezzel még szélesebb és magasabb orrkialakítás látszatát mutatta az autó. A motorok a sorhattól a V8-ig futottak.
1967-1968 - a Fairlane verzió
Az új és új stílus jegyében az autó ismét megújult. Áttértek a Fairlane alapokra, ezzel egy kissé lágyabb, kerekebb formát öltött az autó. Az eddigi álló dupla lámpák fekvő elrendezésbe kerültek. Az egész autó elölről egy sportos alacsony, de széles hangsúlyt mutatott. A belső kialakításában megmaradt a Falcon stílus, de a külső forma már egy letisztult, egyszerűsített, lágy vonalú képet mutatott. Mejelent a GT változat is, a más típusoknál is ismert extrákkal. Szinte bármilyen korabeli opció megrendelhető volt ekkoriban a Rancherokhoz.
1968-1972 - a Torino változat megjelenése
Egy teljesen új korszakba lépett az autó. A tervezők úgy döntöttek ideje váltani és ezentúl a Torino külső jegyeibe kell burkolni ezt az egyéniséget. Ismét visszatértek az első full-size-t idéző méretekhez. Maga az autó nem lett sokkal nagyobb, de ránézésre még is úgy tünt. A hűtőrács kissé átalakult formailag, de nem nagy eltérések voltak az autón. A belsőben megkapta a négy kijelzős Torino/Fairlane műszerfal csoportot. Sok visszajelzőt helyeztek el és még fordulatszámmérőt is kapott. Ami újdonság volt az a biztonsági öv visszajelző, ami motor indításkor jelzett, han me volt bekapcsolva az öv. Megjelentek az sarkain a jelzőfények, amelyek 1968-tól napjainkig kötelezőek. Három változatban volt megvásárolható az autó, alap, 500 és GT kivitelben. Megjelent a légkondicionálló, az osztott ülés, AM/FM rádió, flenik, első tárcsafék, motorháztető scoop (GT-n alapban szerelték) és a vynil tető opciók.
Az 1969-es évtől a GT modellek megkaptak minden figyelmet és így alapban rájuk került a motorháztető scoopja, különleges festést kaptak, oldal csíkot, vynil tetőt, és Rio Grande közép kupakokat.
1970-től egy új orr kialakítással jelent meg az autó, követve a Torino formáját. Kissé beljebb csúszott az orrba a hűtőrács és így a vízszintes dupla lámpák is hátrább kerültek. Továbbra is minden Torino opció rendelhető volt beleértve akár az új Ram-Air-es 429-es Cobra Jet motort is.
Ennek ak orszaknak az utolsó évében, követve az anya modellt megjelent a rejtett lámpás orr kiképzés is. Eltünt a krómozás az orr részről és kissé diszkrétebb lett a díszítés is. Egy erősen aggresszív orra lett az autónak és több féle scoop-ot lehetett választani.
1972-1977 - az új formavilág
Az új forma egy teljesen megváltoztatott autót hozott. A Torinóhoz hasonlóan megújult és új köntösbe bújt a gép. Jellemző lett a hangsúlyos kissé előre álló hűtőmaszk (fishmouth grill). Előszeretettel használták a fautánzatos oldalborítást.
Az emissziós előírások változása itt is megjelent és erő téren megindult a osrvadás. Csökkentették a kompressziókat a motoroknál és szép lassan a motorválasztékot is.
Egy évvel késöbb ismét megváltozott az autó orr kialakítása. Megkapta a Starsky és Hutch-ból ismert formát. Kisebb alakításokkal ez a forma kitartott már egészen 1977-ig.
1977-1979 - az utolsó változat
1977-ben a torino befejezte pályafutását, így valami új alapot kellett találni. ekkoriban kezdett újra futni a Thunderbird gyermeke az LTD II mid-size méretű autó. Ranchero még 2 évig gyártásban maradt. Az utolsó 2 évben már nem készült sok modell a kissé furcsa orrkialakítású modellből. Ez az érdekesség és a kevés darabszám miatt a gyűjtök érdeklődését erősen felkeltheti. Az autó kisebb lett és az előírások következtében kissé egyszerübb, kievesebb opcionális lehetőséggel bíró autóvá vált.
A motorok:
1957-1960
Motor:
- sor6 223 cui (3,7 L), 137 bhp,
- V8 272 cui (4,5 l),
- V8 292 cui (4,8 L),
- V8 352 cui (5,8 L), 300 bhp.
Váltó:
- Cruise-O-Matic 3 sebességes automata,
1960-1966
Motor:
- sor6 144 cui (2,4 L) 90 bhp,
- sor6 170 cui (2,8 L) Thriftpower Six, 101 bhp,
- V8 260 cui (4,3 L) Windsor, 164 bhp (1963-ig),
- V8 289 cui (4,7 L), 195 bhp (1965-től)
Váltó:
- Cruise-O-Matic 3 sebességes automata,
- C4 3 sebességes automata,
- 3 sebességes kézi,
- 4 sebességes kézi
1966-1967
Motor:
- sor6 170 cui (2,8 L) Thriftpower Six, 101 bhp,
- sor6 200 cui (3,3 L), 120 bhp,
- V8 289 (4,7 L) 2v, 200 bhp
- V8 289 (4,7 L) 4v, 225 bhp.
Váltó:
- C4 3 sebességes automata,
- Toploader 3 sebességes kézi,
- 4 sebességes kézi
1968-1969
Motor:
- sor6 200 cui (3,3 L) Thriftpower Six, 120 bhp,
- V8 289 (4,7 L),
- V8 390 (6,4 L) 315 bhp
Váltó:
- C4 3 sebességes automata,
- 3 sebességes kézi
1969-1972
Motor:
- sor6 250 cui (4,1 L) 155 bhp (1972-re 88 bhp),
- V8 289 cui (4,7 L),
- V8 302 cui (5,0 L) Windsor, 220 bhp,
- V8 351 cui (5,8 L) Cleveland, 200-250 bhp,
- V8 428 cui Cobra Jet (7,0 L)
- V8 429 cui Cobra Jet (7,0 L), 370 bhp (1970-től)
Váltó:
1972-1977
Motor:
- sor6 250 cui (4,1 L),
- V8 289 cui (4,7 L),
- V8 302 cui (5,0 L) Cleveland,
- V8 351 cui (5,8 L) Windsor,
- V8 400 cui (6,6 L),
- V8 429 cui Cobra Jet (7,0 L) (1972-1973 között),
- V8 460 cui (7,5 L) (1974-1976 között),
Váltó:
- C6 automata,
- FMX automata,
- Hurst 4 sebességes kézi (1973-ig)
1977-1979
Motor:
-V8 400 cui (6,6 L)
Váltó:
- C6 automata
Ford Ranchero (1957-1979)
A cégnél adott volt a Ford Pick Up már évek óta, de az egy teherautó jellegű jármű volt. Igazi farmer kinézetű autó. Gondoltak egyet a cégnél és 1957-ben kirukkoltak valami mással. Vettek egy full-size kupét és készítettek belőle egy hátul platós autót. Az első időben igazából kétféle változat volt. A Ranchero, ami esetében nem sokat gondolkoztak vették a kétajtós Ranch kivitelt és az első ülések mögöttől levágták róla a tetőt. Ezzel előállítottak egy ágy méretű hátsó részt, ami jól felhasználható volt bármire. A másik a Courier volt, ami esetében csak kidobáltak mindent ami a hátsó ülés mögött volt. Késöbb aztán áttértek a mid-size méretre és ez maradt a meghatározó változat.
Itt most egy kis kitértőt kell tenni a kedves Ausztrál barátainkhoz. Lew Bandt ottani tervező már 1934-ben a Ford Australia színeiben elkészítette az ottani "UTE" változatát. A háború után idők után a Rancherpo lett az első az amerikai piacon, míg aztán két évvel késöbb követte a nagy konkurens a GM gyártásában készült El Camino. Térjünk rá akkor az autó történetére és kövessük végig az eseményeket.
1957-1960 - a kezdeti autó
Akkor kezdjük el a történetet ott, ahol a Ford is elkezdte 1957 decemberében. Három hónap telt el az amerikában megszokott modellév váltás időpontjától szemtembertől. Megjelent a Ranchero egy full-size méretű autó picit rövidített kerétvávú alapjaira épített autóként. A modellnek egyből sok változata kínálta magát a piacon. Adott volt a kétajtós Ranch Wagon (egy kombi gép), ennek egyszerűsített változata a Courier (ez egy ablakos szállító autó). A Courier "nyitott" változata lett a Ranchero. Minket most ez a modell érdekel, így erre fogunk koncentrálni. Teljesen egyszerű alapmodellről beszélhetünk. Igazából a kicsit igényesebb farmereket támadták meg ezzel a modellel és itt nem számítottak az extrák. Az alapmodell mellett megjelent egy Custom is és ez eltért a normál pick up-októl. Kéttonusú festést, és a korrózióálló acél díszítéseket kapta meg.
A reklám szlogen ez volt: "More Than A Car! More Than A Truck!" (tTöbb mint egy autó! Több mint egy teherautó). Jól eltalált a reklám az autó lényegét, hisz mindkét csoportból ragadott magához vevőket. Jól terhelhető volt az autó, mint egy F-Series.
A motorpaletta aránylag széles választék volt. Alap volt a sorhatos 223 cui-s (3,7 L) aztán az opcionális V8 272 cui (4,5 l) illetve a Custom-nek (4,8 L). Ezek a motorok már nem sokban maradtak el a a csúcsmotoros Thunderbirdtől, amelynek motorja a "Thunderbird Special" volt, ami egy 352 cui (5,8 L)-es V8-as 300 bhp-vel volt. Ezt a motort is megkapta a Ranchero. Váltónak lehetett a 3 vagy 4 sebességes kézi illetve automataváltót választani. Természetesen Kanadában Meteor néven futott a modell.
A következő évtől kicsit átrajzolták az autó orrkiképszését. Talán az első ami feltünik, hogy mintha egy robosztusabb autóról lenne szó. Aztán a következő, hogy az eddigi kacsintgató arc helyett már egy négylámpás komolyabb tekintet néz a szemlélődő felé. Ez az autó számomra valahogy erőtől duzzadó igazi száguldásra teremtett forma. Ebben az évben megkapja az új Ford-O-matic háromsebességes váltót is. D1 és D2 sebeséggel.
1959-től áttértek az eredeti szedán alapjaira és felhagytak az elöző években használt rövidebb keréktávolsággal. Ekkor már könnyedén elfért hátul egy nagyméretű ágy is. Természetesne ahogy amerikában szokás, ismét alakítottak az autón. Kicsit komorabb, szögletesebb lett az orr kiképzés és ettől már nem annyira monumentális a mérete első ránézésre. Teljesen új hűtőrácsot kapott csillagos díszítéssel. A régi kétsebességes váltót leegyszerüsítették és már kevesebb alkatrészből épült. A háromsebességes szinét elérhető volt. Az utas kényelméről a lágyabb rugózás gondoskodott.
1960-1966 - a második korszak
Ez a korszak egy új történet a típus életében. Egy sokkal kisebb autóról beszélhetünk, aminek alapja a kompakt méretű Falcon már. Igen ekkor jelenet meg a Falcon a palettán (riválisaival a Chevrolett Corvairrel és a Plymouth Valianttal), hogy kitöltse a mid-size autók területén belül a compact kategóriát. Európában már javában építették a Volkswagen Type 1-et és a Renault Dauphine-t, ráadásul sikeresen. Azonnal ráharapott a Ford és a Ranchero modellt áttette az új modell alapjaira. Természetesen ebben közre játszottak a körülmények is. Szükség volt egy kisebb, könnyebb, olcsóbb autókategóriára és a három nagy egyből lecsapott az új piacra. Ekkor jelent meg a hiányt potló "Falcon Ranchero". Alap motorja lett a sorhatos 144 cui (2,4 L) 90 bhp - nem nevetni
Igen gyártottak amerikában is ilyen apró motort a '60-as években is . Ezzel a motorral kevesebbet evett, mint egy normál pick up. 
1961-től sorhatos 170 cui (2,8 L) 101 bhp, majd 1963-tól V8-as 260 cui (4,3 L)-as 164 bhp-s motor. Aranyos a padülés elötti padlóváltós megoldás is, igazi érdekesség volt ez a stílus ebben a korszakban.
1964-től elkezdték ismét növelni a méreteket, mintha nem is egy kis compact autóról lenne szó. A következő év nagy meglepetése az 1965-től megjelenő 289 cui (4,7 L) motor volt. Innentől kezdve, már ezel a motorral is lehetett rendelni.
1966-1967 - egy éves Falcon változat
Ebben az évjáratban a Falcon és Fairlane azonos alapokon nyugodott és ezt használták fel az autó létrehozásához. Ahogy a Falcon formavilága megújult, úgy a Ranchero is megkapta ezt az új külsőt. A két nagy alaptípus kombi változata egy megegyező modell volt, csak apró eltérésekkel, mint az első doblemezek és díszítések. A Ranchero esetében a Falcon orr részét, díszítését és belsejét alkalmazták. A korábbi szimpla lámpák helyett megjelent az egymás feletti 2-2 lámpa és az erős krómozású hűtőrács. Ezzel még szélesebb és magasabb orrkialakítás látszatát mutatta az autó. A motorok a sorhattól a V8-ig futottak.
1967-1968 - a Fairlane verzió
Az új és új stílus jegyében az autó ismét megújult. Áttértek a Fairlane alapokra, ezzel egy kissé lágyabb, kerekebb formát öltött az autó. Az eddigi álló dupla lámpák fekvő elrendezésbe kerültek. Az egész autó elölről egy sportos alacsony, de széles hangsúlyt mutatott. A belső kialakításában megmaradt a Falcon stílus, de a külső forma már egy letisztult, egyszerűsített, lágy vonalú képet mutatott. Mejelent a GT változat is, a más típusoknál is ismert extrákkal. Szinte bármilyen korabeli opció megrendelhető volt ekkoriban a Rancherokhoz.
1968-1972 - a Torino változat megjelenése
Egy teljesen új korszakba lépett az autó. A tervezők úgy döntöttek ideje váltani és ezentúl a Torino külső jegyeibe kell burkolni ezt az egyéniséget. Ismét visszatértek az első full-size-t idéző méretekhez. Maga az autó nem lett sokkal nagyobb, de ránézésre még is úgy tünt. A hűtőrács kissé átalakult formailag, de nem nagy eltérések voltak az autón. A belsőben megkapta a négy kijelzős Torino/Fairlane műszerfal csoportot. Sok visszajelzőt helyeztek el és még fordulatszámmérőt is kapott. Ami újdonság volt az a biztonsági öv visszajelző, ami motor indításkor jelzett, han me volt bekapcsolva az öv. Megjelentek az sarkain a jelzőfények, amelyek 1968-tól napjainkig kötelezőek. Három változatban volt megvásárolható az autó, alap, 500 és GT kivitelben. Megjelent a légkondicionálló, az osztott ülés, AM/FM rádió, flenik, első tárcsafék, motorháztető scoop (GT-n alapban szerelték) és a vynil tető opciók.
Az 1969-es évtől a GT modellek megkaptak minden figyelmet és így alapban rájuk került a motorháztető scoopja, különleges festést kaptak, oldal csíkot, vynil tetőt, és Rio Grande közép kupakokat.
1970-től egy új orr kialakítással jelent meg az autó, követve a Torino formáját. Kissé beljebb csúszott az orrba a hűtőrács és így a vízszintes dupla lámpák is hátrább kerültek. Továbbra is minden Torino opció rendelhető volt beleértve akár az új Ram-Air-es 429-es Cobra Jet motort is.
Ennek ak orszaknak az utolsó évében, követve az anya modellt megjelent a rejtett lámpás orr kiképzés is. Eltünt a krómozás az orr részről és kissé diszkrétebb lett a díszítés is. Egy erősen aggresszív orra lett az autónak és több féle scoop-ot lehetett választani.
1972-1977 - az új formavilág
Az új forma egy teljesen megváltoztatott autót hozott. A Torinóhoz hasonlóan megújult és új köntösbe bújt a gép. Jellemző lett a hangsúlyos kissé előre álló hűtőmaszk (fishmouth grill). Előszeretettel használták a fautánzatos oldalborítást.
Az emissziós előírások változása itt is megjelent és erő téren megindult a osrvadás. Csökkentették a kompressziókat a motoroknál és szép lassan a motorválasztékot is.
Egy évvel késöbb ismét megváltozott az autó orr kialakítása. Megkapta a Starsky és Hutch-ból ismert formát. Kisebb alakításokkal ez a forma kitartott már egészen 1977-ig.
1977-1979 - az utolsó változat
1977-ben a torino befejezte pályafutását, így valami új alapot kellett találni. ekkoriban kezdett újra futni a Thunderbird gyermeke az LTD II mid-size méretű autó. Ranchero még 2 évig gyártásban maradt. Az utolsó 2 évben már nem készült sok modell a kissé furcsa orrkialakítású modellből. Ez az érdekesség és a kevés darabszám miatt a gyűjtök érdeklődését erősen felkeltheti. Az autó kisebb lett és az előírások következtében kissé egyszerübb, kievesebb opcionális lehetőséggel bíró autóvá vált.
A motorok:
1957-1960
Motor:
- sor6 223 cui (3,7 L), 137 bhp,
- V8 272 cui (4,5 l),
- V8 292 cui (4,8 L),
- V8 352 cui (5,8 L), 300 bhp.
Váltó:
- Cruise-O-Matic 3 sebességes automata,
1960-1966
Motor:
- sor6 144 cui (2,4 L) 90 bhp,
- sor6 170 cui (2,8 L) Thriftpower Six, 101 bhp,
- V8 260 cui (4,3 L) Windsor, 164 bhp (1963-ig),
- V8 289 cui (4,7 L), 195 bhp (1965-től)
Váltó:
- Cruise-O-Matic 3 sebességes automata,
- C4 3 sebességes automata,
- 3 sebességes kézi,
- 4 sebességes kézi
1966-1967
Motor:
- sor6 170 cui (2,8 L) Thriftpower Six, 101 bhp,
- sor6 200 cui (3,3 L), 120 bhp,
- V8 289 (4,7 L) 2v, 200 bhp
- V8 289 (4,7 L) 4v, 225 bhp.
Váltó:
- C4 3 sebességes automata,
- Toploader 3 sebességes kézi,
- 4 sebességes kézi
1968-1969
Motor:
- sor6 200 cui (3,3 L) Thriftpower Six, 120 bhp,
- V8 289 (4,7 L),
- V8 390 (6,4 L) 315 bhp
Váltó:
- C4 3 sebességes automata,
- 3 sebességes kézi
1969-1972
Motor:
- sor6 250 cui (4,1 L) 155 bhp (1972-re 88 bhp),
- V8 289 cui (4,7 L),
- V8 302 cui (5,0 L) Windsor, 220 bhp,
- V8 351 cui (5,8 L) Cleveland, 200-250 bhp,
- V8 428 cui Cobra Jet (7,0 L)
- V8 429 cui Cobra Jet (7,0 L), 370 bhp (1970-től)
Váltó:
1972-1977
Motor:
- sor6 250 cui (4,1 L),
- V8 289 cui (4,7 L),
- V8 302 cui (5,0 L) Cleveland,
- V8 351 cui (5,8 L) Windsor,
- V8 400 cui (6,6 L),
- V8 429 cui Cobra Jet (7,0 L) (1972-1973 között),
- V8 460 cui (7,5 L) (1974-1976 között),
Váltó:
- C6 automata,
- FMX automata,
- Hurst 4 sebességes kézi (1973-ig)
1977-1979
Motor:
-V8 400 cui (6,6 L)
Váltó:
- C6 automata
