Az eredeti cikk a kezdeti gépről és a kialakulásról: http://totalcar.hu/magazin/szerelem/gt40/" onclick="window.open(this.href);return false;
Itt pedig egy rövidebb kissé velősebb feldolgozás:
1964-et írtak amikor megjelent a Ford talán legsportosabb, legeredetibb sport autója. Roham léptekben történt a gép fejlesztése. Nem sokkal elötte bizonyos Caroll Shelby kopogtatott a Ford ajtaján, hogy adjanak neki egy motort, hogy építhessen az AC Ace angol sport autóhoz méltó gépet. Az akkori alelnök Lee Iaccocca látott a dologban fantáziát és adott egy V8-as motort. Innen indult a Cobra története, amivel most nem foglalkozunk, hisz nem ide való. Annyit azért elmondunk róla, hogyn em volt gondok nélküli autó. Nehezen vezethető autó volt és utol érte végzete: betiltották a gyártását, míg a modern korban a fejlettebb technikai tudás mellett nem tudták biztonságosabb autóként gyártani.
Térjünk vissza Fordhoz. Szükségük volt valamire, ami feltudta venni a versenyt a Ferrarival, ami ekkoriban kezdte átvenni az amerikai piacot. A GM a pontiac GTO-val már megteremtette a saját gyermekét (és Muscle Car kategóriát), így a Fordnak is lépnie kellett. A Cobra nem volt elegáns "csupán" vad sport autó. Mivel nem volt versenyautó építés a fordnál így az angol Lola cég segítségét kérték a megalkotásához. 1963 végére már saját műhely is lekészült angliában és a végleges gép már ott készült el.
1964 áprilisában a New Yorki autókiállításon mutatták be először. 4,2 L V8-as mozgatta. A mgasságáról kapta a nevét: 40 inch.(1 méter kb.)
A teljes autó tervezésénél a legfontosabb szempont a nagy sebesség melletti jó út fekvés volt.
Az első év még így is az állandó javítgatásokkal telt. Először kapott egy szátrnyat, hogy 200 felett is az úton maradjon, majd teljesen új első részt kapott, a motor megfelelő hűtés miatt. Aztán kiderült, hogy am otor nem bírja a terhelést , így 4,7 L-est, majd 7L-est kapott. A ZF nemtudta határidőre gyártani a váltót, így megpróbáltak minden mást, de a végén megkellett várni a tudást
Aztán legvégül meg iskellett állni, így erősíteni kellett a fékeket. 1966-ban a LeMans verseny megnyerése meghozta végre a diadalt. Ez jót tett az ameriaki piac gazdagjainak, akik jelentkeztek az autóra.
végsebesség: 265 km/h
0-100 km/h 6 sec (1. fokozatban 90 km/h.ig nyüstölhető váltó)
Korát meghaladó volt a műanyag karoszéria és a középmotoros kialakítás.
1968-ban visszavonultak a versenyzéstől. Összesen nemsokkal több mint 100 db-ot adtak el ebből a sportautóból.
Aztán késöbb sok sok évvel megjelent a GT sport autó, deerről már máshol...
Motorok:
MK-I
A 255 indy 4-cam
289 small block
302 small block
and into 1968 and 1969...
351 Windsor
A 289 cui-s motor volt a legáltalánosabb, kb 380-400 LE-s teljesítménnyel
MK-II
Egy NASCAR 427-es motorral.
Ezek a gépek nyertek Daytona, Sebring, and Le Mans-i versenyeken 1966-ban.
MK-III
Ebből összesen 7 dn készült!
289 cui.
MK-IV
A 142 db gép már amerikában Michiganben készült a Kar Kraft-nál
427 cui-s motorkkal
Ilyen gépekkel nyertek 1967-bena 24 órásLeMans-i versenyne.
Pár kocka egy GT-ről:
